Töltött paprika
Olyan töltött paprika rotyog, hogy nem bánom meg. Leszedtem a szebbekből 14-et ( a roppanósan nagyokból). Tettem az olvasott recepthez frissen készült ajvárt, picinyke oregánót, csipetnyi zsályát, no bazsalikom is ízlene benne, de hiába kutattam utána itthon. A töltelékbe ezért - hogy a bazsalikom után oly erősen ne bánkódjak- reszeltem kétféle sajtot: füstöltből és trappistából. Illat szerint úgy össze lesznek simulva az ízek a végére, hogy igencsak kedvem lesz a falatozáshoz. A levét nem akartam berántani, de most úgy mutatja mégis, meg kell kevernem benne keveset. A szél közben megfújta a felhők hadát, vidámabban zizzenek a levelek is így estefelé a ragyogásban.
Ma reggel egy ajtóban álltam éppen, kilépni készültem és úgy lecsapott a villám az orrom előtt közel valahol erős fénysújtással, hogy pillanatokon belül a dörrenés riasztotta meg szívem dobbanását. Ijesztő volt a hatalmas, kimondom. Nem lett hátrálni idő, sem eszmélés. Nappali fényben vakító fehér, pillát rezdíteni nem sikeredett. Kicsi gyermekkori riadalmam újra valóssá lett. Ne kívánj magadnak ily közeli élményt ezzel az őselemmel.
Ez a töltött paprika olyan raffinált illatokkal bolondított, hogy ízlelés nélkül meg nem tudtam volna mondani, hogy az utolsó rottyanás előtt melyik kanállal merítsek levéhez a cukorból. Így persze könnyű eltalálni már, hogy bele átallottam kóstolni.