Főzőcske ízesen tálalva

Őzragu vadas mártással

Azt vettem észre magamon, hogy vadnak húsát kívánom.

Mivégre jött ez a kívánalom nem tudom.

Elsőre megmondom, hogy az étek szájam íze szerint lett. Emlékezésre majd okot látok.

Mi módon történhet, hogy a falatot számba venni merészlem s élvezem ízét az élő pusztulása után?

Ember voltom okozhat ilyet.

Az elgondolást követte a keresés, de nem én lőttem a sutát, boltban leltem húsát.

Külön van készítése húsnak, a hozzá való szósznak és a gombócnak is.

Őzike terítékre kerítését a mesékben is csak vetemedett lélek merészeli. Vadászok viszont nem viszolyognak lelőni a szépség ellenére sem. Emberből vannak ők is, mint mi, kik enni akarjuk húsát. Azt gyanítom félreteremtődtünk határozottan.

Okosságot szerencsétlen testemben nem kutatok hasztalan, megírom néked: a húshoz miképpen főztem a hozzá valókat.

Gondolkodni vagyok kénytelen jóról, rosszról, annál is rosszabbról.

Abban a nehezen képzelhető esetben, ha ítélhető maradt volna mi helyénvaló, mi veszett: azonnal próbálkoznék megfejtést lelni.

Ma már hagyom a fényt magának haladni, csak kullogok.

Az étel készítés apróságit ügyelem helyette:

Elébb tüzet kell csiholni, edényben a hozzá valókat elegyítni, hevítni, majd késznek találni.

Szájam nyaldosom, a heverészést vágyom már. Enyéim mind oldalamon, van ki dorombol.

Termett mind:

az őz, kiből hús lett, a búza, miből liszt lett, a napraforgó miből az olaj lett, a hagyma, fokhagyma, só, cukor, petrezselyem, sárgarépa, bors, mustár, babérlevél, citrom.

Élők voltak, most holtak. Kívánhatok-é mégis jó étvágyat?

Az út az út, tapodom. Az idő halad, merengésben búslakodom.

A siheder macska is vidul míg sokat nem tapasztal, hát én merre lelem bujdokom?

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat